Magam kis világa

Ma egy kicsit eltöprengtem pár dolgon, miközben a parkban sétálva emberek arckifejezésére lettem figyelmes.
Szeretek fényképezni, de legtöbbször új ihletet próbálok meríteni az íráshoz és próbálom minél jobban megismerni az embereket. Mára ez is csak egy tudatos viselkedés lett. Legjobban akkor eszmélek rá, amikor otthon elcsendesedve egyszerre csak felszínre tőrnek a gondolatok, és az emberi érzések határtalan teret nyitnak az elmémben.
Egy sugárzó mosoly, derűs tekintet, reményt keltő arcvonás, melyek a kiegyensúlyozottságra emlékeztetnek, de legtöbbször még is azt veszem észre, hogy az emberek mint ha nagyon is magányosak lennének.
Sok mindent elmesél egy nő tekintete, mindig is foglalkoztatott. Mint ha a lelkük tisztasága visszaragyogna a tekintetükben és folyamatosan üzenni szeretne. Legyen az egy szomorú arc v egy mosolygós tekintet, mindegyik képes valamilyen értelemmel szolgálni.